Göntérházán született. Az általános iskola elvégzése után a lendvai kétnyelvű középiskolában érettségizett, majd a budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait. Magyar–könyvtár szakon szerzett diplomát 1991-ben, majd a Népújság kulturális rovatának újságírója lett. 1994-től előbb a kétnyelvű középiskolában, majd az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskolában magyartanár. 2006-ban a budapesti egyetem Könyvtártudományi és Informatikai Tanszékén doktorált. 2012-től a Maribori Egyetem Fordítástudományi Tanszékén habilitált magyar lektor, 2013 óta óraadó tanár. 2007–2009 között a Lindua multikulturális folyóirat felelős szerkesztője volt. 2011-ben Jókai díjban részesült. 2015 júniusától a Magyar Írószövetség tagja. Kapcán él családjával.
Zágorec Csuka Judit sok műfajban alkotó költő-író; a vers mellett prózával, tanulmányokkal és esszékkel is jelen van a muravidéki és az egyetemes magyar irodalomban. Az opust ismerő kritikus/olvasó számára világos, hogy a lírában érzi magát igazán otthon, ebben a műnemben alkot magabiztosan, sajátos hanghordozással, a sokszor körültapogatott, megrágott téma avatott ismerőjeként.
Első, Viharverten c. kötetének (1997) szerkesztési elvein is erős Ady-hatás (élet-versek, halál-versek) érezhető. „Nem egy versében ad hangot valamilyen szorongásnak, halálfélelemnek, ez a halálfélelem mindazonáltal nem az elmúlás, ellenkezőleg, az életöröm hatalma mellett tanúskodik. Egy fiatal lélek vet számot azzal, hogy mindennek egyszer el kell múlnia, a versek képi anyaga, érzelmi töltése mégis maradéktalan és feltétlen életszeretet mellett bizonyít”. (Pomogáts B.)
A hagyományteremtés, az elődökhöz való viszonyulás – ajánlások vagy nagyon is konkrét, „öndefiníciók” kapcsán – az útkeresés során ért sérelmek és ki nem elégülő vágyak, a mindennapok egzisztenciális hordalékaiként jelentkeznek újabb verseiben. Ezek azonban a családi példát (lásd. nagyapjához, fiaihoz, férjéhez írott újabb versei), az „otthon és itthon” közötti feszültséget, a haza, a révbeérkezés költői gondját is felvetik: jelesül azt, hogy hol húzódnak az emberi szabadság felismerhető határai, hol az a pont, amikor az ember még biztosan állhat a lábán, mert támogató közeg veszi körül.
A Kiűzve az Édenből második kötet (2003) még csak növeli a kötődések és a közösség általi önmegszólítás lehetőségének számát. Ahány vers, annyi ajánlás, annyi nyitható, felvállalásra való felszólítás, identifikációs lehetőség, melynek gazdag tárháza a könyv.
A 2012-ben megjelent Sivatagi szélben című kötetének címe is szimbolikus: éppen az állandóan változó, valamint a „másság” indokolta a kötetcímet. De sivatagot sohasem szabad kies tartományként felfogni. Tele van meglepetésekkel, „oázis-közeli” konnotációval is. S ahogy azt már tőle megszokhattuk, ez az első szemantikai jelentéstöbbletében (sivatagi magány, sivatagi hőguta, elveszettség stb.) sem jelent nála eleve elrendelt pesszimizmust, csupán a témák és a motívumok sokszínűségének homogenizációját, illetve ennek a szándéknak a beteljesülését. Mert néha ő maga is hagyja magát meglepni, hangja így is világfájdalmasan szubjektív marad, az ajánlásokból pedig egyetlen dolog szűrhető le: a magányosság feloldásának kísérlete a „másik fél” megszólításával. Így kerekedik ki a kötet(ek) verseiből egyfajta beszélgető műfaj, a kommunikációs kör kitöltésének igénye nélkül is, egyfajta diskurzus önmagával, a hasonszőrűek nemzedékével, a környező világgal, az irodalmi élet és közélet szereplőivel, írótársadalom és a szellemi elit.
A másik újdonság, mely a költőnő/nőköltő korábbi köteteinek is meghatározó elemeként, szinte hangulati és szervezői elveként is végigvonult, a burkolt erotika, illetve a női lélek minden apró rezdülésére reagáló, néhol nagyon is leplezetlen szeretetvágy, a férfi–nő viszony és párkapcsolat „meddő óráinak” közöny-sűrítménye, lírává nem párolható üressége.
A kisebbségi létezés megélése is új viszonyrendszerben jelentkezik költőnk legújabb verseiben, valamiféle „visszaút” reményében paradoxonnak tűnő megállapításhoz jut el: ”Vissza kell térni, vissza / a Vereckei-hágó szorosaiba… kicsi a nyáj, vissza, vissza / a határokon túlra.”
A költőnő a versválogatás végére 15 kortárs szlovén költő könyv alakban még napvilágot nem látott versének fordítását is besorolta.
Művei:
- Zágorec–Csuka Judit: Viharverten: barátaimnak. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 1997.
- Zágorec–Csuka Judit: V ognjenem kresu. Solidarnost, Murska Sobota, 2001. Fordította: Marjanca Mihelič.
- Zágorec–Csuka Judit: Slepci na zemljevidu. Franc-Franc, Muraszombat, 2003. Fordította: Maria Millas.
- Zágorec–Csuka Judit: Kiűzve az édenből. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 2003.
- Zágorec–Csuka Judit: Kettős hangzat (verseskötet Kardos ferenc társszerzővel). Zalai Írók Egyesülete−Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (Pannon Tükör sorozat), Zalaegerszeg−Lendva, 2005.
- Zágorec–Csuka Judit: V sebi zate (gyűjteményes mű szlovén nyelven, versek, próza, esszé). Franc-Franc (Mostovi na meji sorozat), Muraszombat, 2010. Fordította: Gabriella Bence Utroša.
- Zágorec–Csuka Judit: Sivatagi szélben. Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület−Kapcai Helyi Közösség, Pilisvörösvár−Kapca, 2011.
- Zágorec–Csuka Judit: Új horizontok: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2013.
- Zágorec–Csuka Judit: A fény győzelme (levél-regény). Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2015.
- Zágorec–Csuka Judit: Ismeretlen vadászmezők (versek és műfordítások). Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2015.
- Zágorec–Csuka Judit: A szív akkumulátora (novellák). Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisivörösvár, 2017.
- Zágorec–Csuka Judit: Enigma: izbrane pesmi = válogatott versek. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2018.
- Zágorec–Csuka Judit: A Csodafiúszarvas nyomábank. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 2018.
Műfordításai:
- Štefan Huzjan: Podaj roko svetlobi – Nyújts kezet a fénynek (kétnyelvű verseskötet). magánkiadás, Lendva, 2003. Fordította: Zágorec Csuka Judit.
- Feri Lainšček: Posončnice/Napraforgóalkonyat/Suncogledice/Sonnenwenden. Franc-Franc, Murska Sobota, 2005. Magyar nyelvre fordította: Judit Zágorec-Csuka.
- A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája. Magyar-Szlovén Baráti Társaság, Budapest−Szentgotthárd, 2006. Lefordított költők, írók: Štefan Huzjan, Robert Titan Felix, Olga Paušič, Štefan Kardoš, Marija Millasz, Ernest Ružič, Branko Pintarič, Zdenko Huzjan, Tine Mlinarič, Karel Turner,Feri Lainšček, Lučka Zorko, Jože Igor Olaj, Suzanne Király Moss, Milan Vincetič, Evgen Car, Karolina Kolmanič, Karel Holec, Irena Barber, Francek Mukič, Miki Milivoj Roš, Dušan Šarotar, Bea Baboš Logar, Franci Just, Marija Kozar-Mukič, Cvetka Hojnik.
- Evgen Car: A gólyák is elpusztulnak. Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület−Dobronak Községi Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, Pilisvörösvár−Dobronak 2009.
Utolsó módosítás: 2020-05-05 14:26:21