Huzjan Štefan – Pika

A rajztanárként, prózaíróként és költőként is ismert közéleti személyiség Lentiben született, majd a második világháború alatt a család Lendvára költözött. Egy későbbi lenti látogatás emléke örökre emlékezetes maradt a 4 éves kisfiú számára. Apját a magyar hatóságok kémkedés vádjával bebörtönözték, és a fiú szeme láttára megalázták.

A muraszombati tanítóképzőben, majd a Maribori Pedagógiai Akadémián találkozott először a képzőművészettel és a rajzzal. Tanári pályáját Kebelén (Kobilje) kezdte, majd a csáktornyai pedagógiai Akadémia festőszakának elvégzése után a Lendvai 2. számú segédiskolában rajzot tanít, nyaranként pedig a gyógypedagógiai iskolák tanulói számára egyhetes művészeti tábort szervez. Gyakorló pedagógusként a sablonmentes, szabad művészi kifejezés elvei szerint oktatott, járta a gyerekekkel a hegyet, gyűjtötték a képi anyagot, melyet katalógus formájában tártak a közönség elé. Innovatív oktatási módszereit többször kitüntetéssel is elismerték Újvidéktől Zágrábig, Velenjétől Iliska Bistricáig. Alapítója volt a Pedagógusok Képzőművészeti Egyesületének. 12 év pedagógiai oktatómunka után a Lendvai 1. számú KÁI-ba kapott meghívást, ahol nyugdíjba vonulásáig tanított.

A rajztanítás mellett zenét ír, énekel, verseit és kisprózáját, tárcáit a Népújságban jelentette meg.

Verseit Podaj roko svetlobi/Nyújtsd kezed a fénynek címmel jelentette meg Olga Paušič társszerzővel magánkiadásban. A Lendvai Füzeteknek, később a Lindua folyóiratnak is egyik megálmodója, első szerkesztője, támogatója volt. Az előbbiben Zakaj?/Miért? címmel a kitelepítésekről és a háború utáni társadalmi megrázkódtatásokról és igazságtalanságokról vallanak a tanúságtevők, a Lendva-környéki kisemberek.

Pika, ahogyan Lendván ismerik őt, azonban elsősorban képzőművész, aki azt vallja, hogy az alkotó ember számára a szellemiséggel való foglalkozás kötelező jellegű, csak így lehet érdemszerűen nagy művet alkotni. De a közéleti dolgokból is kiveszi a részét, véleményét kritikáját nyíltan kimondja a mindenre, de a kulturális ügyekre, problémákra is nyitott képzőművész, kultúrmunkás. Egyik vele készült hosszabb riportban a kétnyelvűségről mondja: korábban jobban működött, amikor „a multikulturalizmusról nemcsak gondolkodtunk, hanem éltük is azt”.  A „kisebbségpolitika” pedig inkább megosztó, mint integratív. (R. Stupar)

Oktatói pályájának befejezésével saját képzőművészeti életművének kiteljesítésén dolgozik, rengeteget olvas: filozófiát, ezoterikus irodalmat, a misztikus irodalom is érdekli. Ő maga a Fény győzelmének a hírnöke, melyet újabb képein is megjelenít.

Már első grafikáin is megjelenik inspirációként a növényi világ, a fákat „koronájukkal” egyetemben mint a természet csodáit fürkészi. A madárvilágban pedig beszélgetőtársakra is lelt, így a Lendva-patak és a berek eltűnésével, a madárvilág eltűnését is fájlalja.

- A fákat mindig is szerettem, egy fantasztikus élőlény a földből meríti a táplálékot, a vizet, hogy táplálja a leveleket. Saját lényegemet találtam fel benne. Lendván is egyre kevesebb a fa, s egyre gyérül a számuk, a park, a vár környéke, mind-mind a veszélyeztetett területnek számítanak. Emberi alakok is felfedezhetők benne, olyanok, amiket egy idő óta festek, a falakon is ilyen, legtöbb esetben arc nélküli alakok láthatók… A tibeti kultúrában is rengeteg ilyen alakzatról, s hazugságmentes csodákról olvashatunk – mondja legújabb képeinek hátteréről, filozófiai-etikai aspektusáról. (Bence L.)

A 2017-es évet Huzjan nagyszabású retrospektív kiállítással kezdte Lentiben, melyen a látottakat a művészettörténész a következőképpen összegezte: Huzjan képei, grafikái, melyeken a „balladai homály” az uralkodó elem, magában véve is erősen „monokrómak, lazúros megoldásokkal”. Grafikáin „elvont szerkezeti formák jelennek meg, erősen stilizálva”, nem egy esetben az ideológiai behatás és a sötétség elleni harc szónokaként. (Nemes L.)

–A legújabb, 20 lapból álló grafika-sorozat is erről szól. Egyiken – természetesen áttétellel – a lendvai vár és a templom is „elindulnak”. A fény és szelleme, tunyaság által keletkezett sötétség harcát is szerettem volna megrajzolni. Ezek mind-mind ott vannak a közéletben is, városunk szellemi arculatának elemei. A győzelem kié lesz? Csak az isteni fény győzelmében bízhatunk, s reménykedhetünk – vallja.