Šinko, Sabina

1992-ben szerzett diplomát a Maribori Pedagógiai Egyetem művészetpedagógiai szakán. A bábszínház gondolata már egyetemista korában is érlelődött benne, kellékeket, színházi látványterveket készített, illusztrátori munka, a festészet – ezen belül is a selyemfestészet – mellett kötelezte el magát.

2005 óta a Maribori Pedagógiai Egyetemen tanít.

A művészi kifejezéshez szükséges forma és tartalom nála nem egy befejezett állapot, erről egy korábbi beszélgetésben így vall: „Én még mindig nem találtam meg az „igazi” formát, a keresés stádiuma ma is tart nálam. Lehet, hogy kifejlődik valami más is. De a selyem mint anyag és a selyemfestés mint művészeti irányzat sok új lehetőséget kínál fel ma is”.

Saját bevallása szerint a selyemfestéssel kb. két évtizeddel ezelőtt kezdett el foglalkozni, mely nagyon sok izgalmat kínál fel, ahogy a színek széjjelfolynak, egymással találkoznak, melyet – főleg e kezdeti szakaszban – a „véletlenek betüremkedésével is kapcsolatba lehet hozni, a mágikus cselekedet részeként felfogni. Ez később a tudatosság felé mozdul el, ma már „előre látja” a kifejlet eredményét. Nem beszélve arról, hogy a selyem közben az új anyagokkal (pl. a vászonnal) való kombináció révén új művészeti és kommunikációs csatornákat is nyitott.

Képein igen sok meseszerű elemet találunk, mintha a bábuk világában érezné igazán jól magát. Az archetipikus ellentétek, a jó és a rossz harca örök témája a népmeséknek. Gyermekkora óta olyan mesékre emlékezik szívesen, melyeknek szimbolikus töltése van, mert ezek mai életünket is meghatározzák. Ha évszázadokon át megmaradtak, bizonyára a mai ember számára is fontosak – vallja az egyik beszélgetésben. A mesék világának címében is beszédes képe a Lendva-hegyi tündér című alkotása, amolyan „kép a képben”, melynek keretét „összemosódó emlékek és csendéletek képezik”. Ezekben sok személyes élmény is megfogalmazásra kerül. Áttűnések, víziók, s mintegy membránon a reális dolgok is megjelennek, hogy a következő pillanatban eltűnjenek az irrealitás mocsarában.

Nagyszerű könyvillusztrációkat készít, ezeket felkérésre teszi, így mesekönyveket (pl. Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története), de a maribori Litera Diákkönyvkiadó Piramida-sorozatának több könyvét is ő tervezte. Ezek azonban – bár szívesen vállal ilyen munkát is – ritka felkérések.

A 2010-es évek elején a Virágok sorozattal egy új, az absztrakció felé elmozduló kísérletezésbe fogott. Ezzel azonban csínján kell bánni – fejtette ki e sorok írójának –, hiszen a virágcsendéletek gyakran mozdulnak el a giccs irányába. De a festészet továbbra is „intim” cselekedetnek számít, legtöbbször csupán saját kedvtelésre végzi, viszont rengeteg téma vár még megfogalmazásra, csak győzze idővel.

Šinko Sabina másik „pre-okkupációja” a bábok készítése és a színházi kellékek tervezése, gyakran kivitelezése is. Már kora gyermekkora óta a kedvenc időtöltése volt a bábozás, rengeteg gyermek- és állatbabát készített. Később az egyetemen, s itt az ugyancsak lendvai Danč-Roth Marika kosztümtervezői, színházi időszakára gondolhatunk, aki évekig állt a színház szolgálatában. „Később az egyetemen volt egy nagyon jó mentorom, Breda Varih, aki a Maribori Bábszínháznak volt a tervezője, később ugyanannál a személynél készítettem el a diploma-előadásomat. Ez magában a színházban zajlott, egy komplett előadás keretében. Később tudásomat Lendván is kamatoztatni próbáltam, továbbadni az eltanultakat, de ehhez csoport is kellett, így alapítottam meg a Pupilla Bábszínházat, amellyel több nagysikerű szereplésünk is volt. Vendégrendezőként a „világpolgár” Rumi Lászlóval vittük színre az Exupéry-adaptációt, de Lábadi Évával, Nagy Ilonával is dolgoztunk együtt.” – fogalmazott egyik vele készült interjúban. De szlovén rendezővel is dolgoztak már együtt, egy Andersen-adaptáción, Sabina vágya egy japán rendezővel való együttműködés lehetőségének a megteremtése. A nagy hagyományokkal rendelkező távol-keleti bábjáték ugyanis ma világviszonylatban is az első helyen áll.

2005 óta a Maribori Egyetem Pedagógiai Karának Iskola előtti nevelés tantárgy, illetőleg Osztálytanítói Intézetében a Bábozás és a színházi nevelés tantárgy oktatása mellett képzőművészeti gyakorlatokat is vezet óraadó tanárként, rendes munkaviszonyban. Ez utóbbinál a képzőművészet valamennyi irányzatával megismerkednek a hallgatók: a grafikától a festészetig, a kollázs-művészettől a szobrászatig.

Elhívatott oktatóként a mottója is tiszta szándékú és félreérthetetlen: „Lényeg, hogy megmaradjon a jókedvük, hogy szeressék csinálni, s egykoron ők is örömmel adják tovább tanítványaiknak, a gyerekeknek”.