Hojnik, Cvetka

Muraszombatban született, ahol a gimnáziumi tanulmányait is végezte, majd a ljubljanai Természettudományi és Műszaki Egyetem Textilipari Karának hallgatója, ahol a textil- és ruhatervezési szakon diplomázott, majd a Festőművészeti Akadémiát is elvégezte. Közel 3 évtizede van jelen a képzőművészeti életben, számos külföldi és a hazai kiállítással, számos díj és elismerés birtokosa.  Lendván él és alkot.

A 90-es években, a LindArt nemzetközi művészteleppel induló, rajban felröppenő, nemzedéki összetartozás-élményt is magáévá tevő festőnemzedéket megelőző  (Baumgartner D., Császár Sz., Orbán P., Pál K.,) magányos, de nem minden előzmények nélküli, a lendvai képzőművészeti hagyomány (textilművészet) folytatója Hojnik Cvetka. A képzőművészeti hagyomány folytatása mellett erős szálakkal kötődik a kisvárosi miliőhöz, „ha megpillantom a Szentháromság kápolnát és a Lendva fölötti szőlősorokat, szívem nyugalmat talál”, áll egyik kötődés-vallomásában. A textil-művészeti hagyománynak egyik markáns megújítóját látjuk benne már a 90-es évekbeli indulásnál, de emellett a divatbemutatók és az öltözködés-kultúra területén is jelen van, oktatóként (Maribor) pedig a divatszakma, a képzőművészeti elmélet és a kézi rajztechnika tudományát igyekszik továbbadni a fiatal nemzedékeknek.

Hojnik pályáját az indulás óta a foltművészet határozza meg, mely bevallása szerint „számos mikrostrukturális szervező elemből, cikcakk-öltésből és varratból, s a különböző színhatást hordozó szálakból, nyitott és zárt alakzatokból, vonalvezetésből, sötétebb és világosabb felületek által csodás „tánca”, forrongó életreflexiója alakul ki. A korai színrobbanást később nyugodtabb, a fekete és vörös szín modulációját monokrómabb koloritás váltotta fel.

A művészet számára hosszútávfutást, sportággal egyenlő teherbírást követel: minden bemutatkozás, kiállítás az anyag és a színek próbája, a kísérletezés és a kreatív gondolkodás nehéz munkájának gyümölcse.

A körkörös szerkezet a női princípium szerinti építkezést, ugyanakkor az öntudatlan, a szenvedélyt, a minduntalan megújuló életet szimbolizálja; a négyzet pedig az ittlétet és a vágyat jelképezi. Legutóbbi festményein a fehér-piros kontrasztok mellett a térhatás felé való törekvés is megfigyelhető, valamint az ezüstös színárnyalatokkal beszőtt fekete eluralkodása jellemzi. Ez már valódi férfi-princípium, mely a racionalitás, a valaminek a végét, talán a halált is jelképezi.

A kísérletezések körében gyakran kirándul   konceptuális művészeti, főleg a könyvművészet és az   illusztráció tájaira: előbb Feri Lainšček, majd Luciana Morandini és Enzo di Grazie verskötetét, újabban Milan Vincetič verseit, illetve könyvét tervezte és illusztrálta nagy odafigyeléssel, beleélő képességgel.

A művésznő egyik nagyszabású kiállításának monográfia-katalógusában Mario Berdič írja: „Cvetka Hojnik legutóbbi alkotásain a négyzet pereméig nyúló körvonalakat észlelhetünk, mintha csak a kör négyszögesítéséről lenne szó, az alkímia opus magnum szimbólumáról (lapis philosophicum vagy a bölcsesség köve). A térbe való behatolást a legújabb, már említett golyók által megjelenített szférák jelképezik, amelyek a képfelületről akár a földre is gurulhatnak, s a huzalok összefonódásai asszociációkat keltenek a kozmikus húroknak a Planck-állandó szintjén történő többdimenziós térbeli átfonódásának látszathatása felé”.

Jana Merkú és Enzo di Grazia pedig a formai kontempláció és a festészet szuprematizmusára figyelmeztet Cvetka Hojnik alkotásai kapcsán: „A domináns monokróm nem a különbözőségekben rejlő ellentétekbe csap át, sokkal inkább, paradox módon előtérbe kerül, főképp, amikor a kompozíció a végtelen számú fehér és fekete változatok játékát adja. A merész kompozíciós megoldások és a rétegződés, az árnyalatokra helyezett árnyalatok vibrációjában valósul meg, minden apró részlet fontos, még végül az „egész eleganciáját” eredményezi. A képek végül egyfajta allegóriáról szólnak, abba a kényszerbe horgonyoznak le, amelyet a stiliszta érzékel, s amelyet feltáratlanul szemlélhetünk, örök jelenléte ellenére rejtve marad számunkra, de véglegesen ki nem törölhető.

Forrás:

  • Cvetka Hojnik. Galéria-Múzeum, Lendva, 2013.

Utolsó módosítás: 2015-11-22 18:48:42