Bošnak, Janez

Ha igaz a mondás, hogy a lendvai művészek, ki így, ki úgy, de ragaszkodnak a fához s a nyomtatáshoz, akkor ez nem csak a helyben születettekre, de a városban letelepedő, itt alkotó művészekre is érvényes. A hagyományokhoz való ragaszkodásnak e szép példája Bošnak Janez, aki a művészi önkifejezés eszközét és formáját az intarziában találta meg.

Művészi fokra fejlesztve a furnér színes kombinációjával kimunkált, síkban történő alkalmazást. A figurális kifejezésmódot tovább tágítva Bošnak a szlovén intarzia mesterévé nőtte ki magát. Miután elköteleződött az intarzia mellett, a muraszombati gimnáziumi évek után a Maribori Pedagógiai Akadémián Bojan Golja, Pandur Lajos és Maks Kavčič irányításával tanulhatta ki az irányzat fortélyait, új útjait. Alkotói életútjának első nagy alkotása a nagyméretű Lendva-panoráma, melynek elkészítését rajzvázlatokkal segítette Danč Ladislav és Franc Mesarič is. A 70-es években a távoli kultúrák és mítoszok (inkák, aztékok és maják) ikonográfiai megjelenítésével foglalkozik. Ebből a korszakból kiemelkedő alkotásai A kondorkeselyű repülése (Kondorjev let) című intarzia, mely az útkeresés egyik állomásának tekinthető, s kitörés a hagyományos tájkép és panoráma intarzia- és témavilág által megszabott keretből.

A 80-as években Bošnak érdeklődése a természet és a víz világa felé fordul. A réten (Na travniku) és a Víz alatti világ (Podvodni svet) című intarziáiban a sík kompozíció újabb motívumokkal is bővül: a rovarok és a mikrovilág élőlényeinek a megjelenítésével az önmagával tökéletes szimbiózisban élő természet magába forduló szuverén világát hirdeti. A Falusi udvar (Kmečko dvorišče) ciklus pedig a paraszti világ kellékei − agyagedények és a háziállatok, valamint a vállas figura − a paraszti létforma dicsérete, s főhajtás a nehéz és dolgos világ szereplői előtt.

A hazai panorámák és egy-egy város jellegzetes utcarészletei, terei, a Mura-menti tájak megmintázása után a Szlovén vidék más városai következtek: egy-egy helység specifikus mozzanatának lefényképezése után, a későbbiek során a grafikai hatások kidomborításával a vízszintesekkel és függőlegesekkel, valamint átlók mellett vízszintesekkel és keresztezésekkel gazdagítja a képet. S ezáltal egy új dimenzió, a mélység és a térbeliség képzetét kelti. A 2000-es év után született nagyobb és kisebb méretű intarziáin (pl. Lendva-kolónia, Lendva 3, Ljubljana 2) is ennek a technikai fejlesztésnek az előnyös alkalmazását fedezhetjük föl. (Obal. F.)

Bošnak képzőművészeti, technikai és világnézeti kutatásait a 2000 utáni ciklusok letisztult képi és gondolati-szemléletbeli világában érhetjük tetten leginkább. A már említett ősi kultúrák iránti érdeklődése filozófiai fejlődésére is kihatott, mely a kompozíció és a képi megformálás nyomán újabb befelé fordulást, a művészi énnek az anyagi világgal a felszín alatti mélyrétegbe való behatolását ösztönözi.

A Szárnyak (Krila) és a Gyökerek (Korenine) ciklusok az azték és a maja kultúra előtti hódolatot sugározzák. Egyszínűségükkel is a teljes okker-sárga-dióbarna szín és furnér válogatáshoz, formai és kompozíciós kifinomultság is társult. Ez a fajta absztrahálási szándék a törékeny lepkeszárnyak kinagyított, strukturálisan is kidolgozott formáiban valósul meg Bošnak intarziáiban, jelezve világnézetének gazdagságát, filozófiai alapállását. Franc Obal írja a Gyökerek ciklus intarziáiról: „A gyökerek a földréteg keresztmetszeteiből nőnek ki, melyek a világ fejlődését szimbolizálják, annak keletkezésétől, az ősrobbanástól a földrétegek egymásra csúszásán keresztül a mai világforma kialakulásáig… A ciklus erősen asszociatív jellegű, hiszen a hold, a nap, a király alakja, számok és a jel értékű kifejezések   (u.m. Kuh lényegiség, Palenke helységnév, Pacal istenség stb.), nem utolsósorban magának a kukoricának az ábrázolása is egy letűnt civilizáció kétségbevonhatatlan, máig ható értékeinek a felmutatását is jelenti.

A 2000 utáni időszakot a kritikaírás két egymástól elhatárolódó szakaszra osztja, egyrészt elbeszélő-leíróra, másrészt vallomás jellegűre. A közép-amerikai kultúrákból kiindulva Bošnak felismerte, s azóta is vallja, hogy „az életben a legfontosabb elsődlegesen becsületesnek maradni önmagunk és mások iránt, valamint hűségesen kitartani ideáljaink mellett. Az ember vagy a szülő legnagyobb adománya, hogy mások, de legfőképpen gyermekei számára lehetővé tegye azoknak a mély gyökereknek a megszilárdulását és elterjedését, amelyek az élet lényegét alkotják”.

A Nap sorozatban is visszatér az örök körforgásra való utalás, a körkörös forma mellett a világűr megannyi bolygóival, az élet körbezárt végtelenjeivel.

Bošnaknak sikerült a melegséget árasztó fával a rokon képzőművészeti irányzatokkal, a festészettel, szobrászattal és másfajta építészeti elemekkel az intarziát művészi rangra emelnie.

-ce