Muraszombatban született, de a lendvai „ugar képhatásai” nevelték festővé. Viszonylag későn, 1987-ben szerzett diplomát a Ljubljanai Képzőművészeti Akadémián, majd az akadémia után közel egy évtizedig a grafikai karon specializációt folytatott, s közben alkotói opusát egyengette. 1999 és 2008 között a Ljubljanai Rajz- és Festőiskola előadója, 2010-től a Természettudományi és Műszaki Egyetem, 2012-től a ljubljanai Desing Főiskola előadója. Több mint 100 csoportos és 30-nál több önálló kiállítással büszkélkedhet, festményei számos hazai és külföldi galériában és magángyűjteményben is megtalálhatók.
Az első, a térség művészeit bemutató kiállítássorozat kapcsán Judita Krivec Dragan Birsa és a fiatal nemzedék festészetét „arctalannak” nevezte, nem véletlenül, ugyanis „az ifjabb képzőművészek között hiába keresnénk olyan jellegzetességeket, amelyek révén nemzedéki alapú, rajjellegű csoportos jelentkezést gyaníthatnánk. Ilyen értelemben Birsa sajátos érzékenységgel a lírai absztrakt típusát testesíti meg, belső hangulatvilágának kivetítésére pedig a színeket használja fel.
A vizuális tapasztalatokra épített, a tárgyi világból merített asszociációk mögött hiába keresnénk „expresszív jeleket”, szimbolikus jelentéseket. Birsa világa inkább intim, és erről tanúskodnak a kis formátumok, az apró, de nyugodt vonalvezetések, amelyek formájukat tekintve általában függőlegesen kerülnek a vászonra. Az állandó ismétlések és formai változatosság folytán azonban az „értelmüket” és jelentésüket is elveszített tárgyak egyfajta „jelként” lépnek fel.
A színes csendéletek és véletlenszerű „tárgyak” általában vidám, optimista derűt árasztanak, bár a valósághoz nem sok közük van, inkább intim tájak ezek, a benső sejtelmes feltörése a tudatalattiból, „amelyről tudjuk, hogy léteznie kell, de ennek ellenére szerves ikonográfiáról Birsánál még nem beszélhetünk”.
A folytatásban azt látjuk, hogy a különböző próbálkozások, melyek kétségkívül a festői opus kiteljesedését hozták, továbbra is szabadon mozog az absztrakt és a figuratív között.
A 2000 utáni években egyik nagy sikerű ciklusáról, a Tehenek címűről írta Péntek Imre egy közös zalaegerszegi tárlat kapcsán: „Birsa Dare tehén–képrészletein mintha fekete térképfoltokból állnának össze, melyeken nem a natúra, hanem a foltok ritmusa, elhelyezkedése lenne a fontos. A stilizált, fekete-zöld színekkel festett háttér előtt az állatok oldalán fodrozódó foltok vidám, mulatságos (alpesi) hangulatot keltenek”.
Ezeken az újfajta kísérleteken – a korszerű festői produktivitás nevében – a művész lemond az anyag retorikájából származó izgalmas narratív tendenciákról, helyüket a világ megélését jelentő, fenomenológiai tapasztalatot iktatja be. Az ultramarin domináns színre épülő Ultralight- összerakós már az előtagjában is az „ideát” és az „odaát” közötti viszonyra történik utalás, a felismert jelenség transz-szuggeszciós viszonyára. Saját bevallása szerint a szín pszichotikus, nehezen zabolázható „energiatöbblettel” bír, alakjában a kékség – talán a határtalan, légüres ég –, mely a lélek terével azonosítható.
Legutóbbi, pirani kiállítása kapcsán Nadja Gnamuš új elemeket is felfedez e gazdag és változatos opusú festő kép- és színvilágában. A kezdeti formátum is mintha kicsinek bizonyulna – sajátos paradox ez Birsánál –, mintha struktúrák és színek redukálása, a légiesség fokozását, a zárt világot feloldó „több levegőt” követelne, s a háttérül szolgáló falhoz való igazodással, az azzal történő harmonizálás, végső soron a vele – az intimebb környezettel való összeolvadás vágya – is megfogalmazódna ezeken a 2006-2008 között keletkezett új alkotásokon, „táji visszatükröződéseken”. A légiesség több képén a fényviszonyok transzformáló képességére is ráirányítják a figyelmet (Ultralight-széria), nevezetesen arra, ami már a kezdetektől a tárgyi asszociációk hátterében benne foglaltatott, s az alkotói szubjektum által vált művészi valósággá. Birsa képzőművészeti kutatásait, érdeklődését – bár kitérőkkel mindig számolhatunk – ma behatárolja a természeti erők és a tárgyi világ materiális összefonódásának felfedező bemutatása, s ezáltal ezek latens működésének a feltárása. Annak a világnak, mely láthatatlanul jelen van és irányítja működésünket, érzéseinket, a térérzékelésünket, az időt és az anyagot. Birsa az „objektív”, illetőleg a „tárgyiasuló látványt” keresi, mely azonban – legalább a művészetben – a szubjektív természetével lehet leginkább megközelíteni.
Forrás:
- Gnamuš, Nadja: Darko Birsa. Razstava slik. Galerija Loža, Koper. 18. 1.–9. 3. 2008. http://www.obalne-galerije.si/index.php/si/article/102/9 Utolsó megnyitás: 2015. 9. 10.
- Krivec Dragan, Judita katalógusszövege. In. Darko Birsa. Lendva Község Kultúrintézete, Galéria-Múzeum ME, Lendva, 1990.
Utolsó módosítás: 2015-11-12 13:43:57