Jovanović, Klarisa

Ptujban született 1954-ben, nemzetiségileg vegyes családban, montenegrói apától és isztriai szlovén anyától. A Ljubljanai Filozófiai Egyetemen francia és összehasonlító irodalomtörténet (komparatisztika) szakon végzett, majd tanárként helyezkedett el. Első görög irodalmi fordításkötete „Otok v luninem popku” (Sziget a hold köldökén) címmel a Pomurska založba könyvkiadónál jelent meg 1986-ban, melyet újgörögből fordított. A 2000-es évet a 20. századi görög irodalom antológiájával kezdte, ennek folytatásaként a „Luči na odprtem morju” (Fények a nyílt tengeren) prózakötettel jelentkezett, melyért 2004-ben Athénban elnyerte a Görög Könyvfordítók Szövetségének díját. A Szlovén Nagylexikon számára fordítóként 100 költő, fordító, esszéista és drámaíró cím- és számadatait szolgáltatta. A görög irodalom számos alkotójának művei mellett (H. Hristopulos: Manikűr, A. Straikosa: veszélyes főzőcske, E. Trivizas: A zsugori, ki a pénztárban bújt meg stb.) a horvát (D. Ugršić: A fájdalom minisztériuma), a macedón (K. Kolbe: Hó Casablancában) kortárs irodalmi alkotásait is lefordította. Később szerbből francia és olasz nyelvű fordításokat is közölt különböző folyóiratokban.A 90-es években énekesként próbálkozott, a népzene és a megzenésített versek kötötték le figyelmét. Zenei érdeklődése rendkívül széles skálát ölel fel, a szlovén népzene mellett az egykori föderatív köztársaságok, valamint a kelet-mediterrán vidék, Dél-Európa és a szefárd zsidók zenei átköltéseit foglalja magába. Zenei érdeklődését, ének-zenei tehetségét több önálló hanghordozón is megörökítették: Sedmina: Onkraj reke (1997), Trio Bahurral: Harset (2001), Klarisa Jovanović&Lado Jakša: Zakaj je morje slano(2008). Az elmúlt öt évben együttesével három CD-t is megjelentetett: Klarisa Jovanović&Della Segodba: Od ljubezni (2011), Medinteran, (2013), Amandolat (2016). De több gyűjteményes népzenei és „fordítászenei” válogatáson is szerepel vendégként. A népdalfeldolgozásokat sok esetben több évnyi gyűjtő- és kutatómunka előzi meg. Így volt ez a Medinterannal és az Amandolattal is, amelyen a Földközi tenger ének- és hagyományvilágának dalaiból készített válogatást. Az Amandolat még ennél is „továbbmegy”, korábbi és később választott szülőföldjének, a Balkánnak és Pannóniának a hangjait vélhetjük felfedezni a dallamok mögött (Lepa Vida, Točila san čarno vijno stb.). A népzenei szövegeket, dallamokat éppen nyelvi hajlékonyságuk, a nyelvjárás miatt szereti (s a muravidéki szlovén kétségtelenül ilyen). A magyar, bár elvégezte a 100 órás tanfolyamot, még ennél is többet igényel, vallotta egy interjúban.(Govori.se)

A Medinteran dalairól írja egyik kritikusa: a mediterrán világ nyitott szellemiségét dicséri, s azt, hogy Klarisa bármely zenei világba is csöppen, ott hamarosan otthonosan mozog, sőt otthon is érzi magát. A számok hangulatvilága is sokoldalú énekesegyéniséget tükröz: a rakoncátlankodó csibészitől a rezignáltig, nem utolsósorban a szenvedőtől a visszafogottan a bágyadt-betegesig.

Jovanović 2007-ben a Zgiban prek Mure (Áthajolva a Murán) és a Kimono című köteteivel költőként is felhívta magára a figyelmet. A költői eszményről is „különbejáratú” véleménye van, már ami őt magát illeti: „A költészet tömörített módja a kifejezésnek, sok érettséget és szakmai tudást igényel. A régi görögöknek volt erre egy kifejezése, a „tehné”. Első verseskötetére is (különböző folyóiratokban megjelent verseinek gyűjteményes kiadása) 20 évig készült: „Egyesek verseket, mások költészetet írnak, van, aki mindkettőben sikeres, a fiatalabb költők verset írnak, s nem jutottak még el a költészetig”. Második, haikukat tartalmazó kötetében még ennél is tovább megy, írásművészetét is a legtömörebb műfajnak rendelte alá, az a kérdés foglalkoztatta, hogyan lehet belesűríteni az emberi drámát egy háromsorosba, öt, hét ötös sorfelosztásba. „A tartalmi töltést – talán mondani sem kell – az antik és a középkori irodalmi alkotások mellett a népköltészeti hagyományból, mesékből kölcsönöztem. Ami a formát illeti, a „hagyma módszer” tűnt a legalkalmasabbnak. Megírtam a verset, majd elkezdtem hámozni, rétegről rétegre kerestem, ami megtartható, így jutottam el magáig a vers „magjáig”, lényegéig”. (Govori.se)

Mivel hosszabb ideje Csentében él férjével, fontosnak tartottuk a költőt, fordítót, énekest és zeneszerzőt művészeti lexikonunk teljes jogú tagjának tekinteni. Annál is inkább, hiszen sokszínűségével, a több kultúrában való jártassága folytán a multikulturális hagyományokkal bíró, egykor négy, ma azonban három nemzetiség megértésben él egymás mellett. A toleranciáról Klarisa nemrég egy szlovén lapban nyilatkozta: A puha ć-s vezetéknév-végződést korábban egyesek szóvá tették. De lassan megszokták, az időnként fel-felbukkanó nacionalizmust egyébként az előítéleteknek és a „rossz beidegződésnek” tulajdonítja. Különben is túl rövid az élet ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzunk.

Utolsó módosítás: 2019-05-10 14:56:56