Lendván született 1960-ban, ahol az általános iskolát is végezte. A muraszombati gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert a ljubljanai színművészetei főiskolára (AGRFT). Mentorai, Mile Korun és Kristijan Muck segítségével sikeresen kapcsolódott be a főváros színházi közegébe, aminek köszönhetően főiskolásként két szerepet is kapott a ljubljanai ifjúsági színházban (Mladinsko gledališče) : D.Kiš: Missa in a minor ( Ljubiša Ristić rendezésében) és Makarovič-Rocco: Smrad operi (Bűzoperák, Dušan Jovanović rendezővel).
1984-ben friss diplomásként a maribori Szlovén Nemzeti Színházban, a Dramában helyezkedett el, amelyet azóta sem hagyott el. A maribori közönségnek újdonsült színházi tagként Marinković Glorija címszerepében, Branko Gombač rendezővel az 1983/84-es évadban mutatkozott be.
1986-ban a budapesti színi akadémián posztgraduális képzésen vett részt, színpadi beszédet hallgatott.
A hazai színházi életben mintegy 70 bemutatott darabban vállalt szerepet, munkásságát számos díjjal jutalmazták.
Vendégművészként a Matjaž Latin rendezte Špunk pogumban (Narodni dom, Maribor), 2000-ben pedig a Maribori Bábszínházban az Bina Štampe Žmavc: Ernica Gosenicájában játszott Matija Milčinski rendezésében. Több egész estét betöltő mozi- és tévéfilmben is szerepelt, mint a Kavarna Astorija, Ščuke pa ni, ščuke pa ne, Decembrski dež, Pripovedke iz medenega cvetličnjaka, Moj ata socialistični kulak, Barabe, Čarobni božič …
10 évig volt a maribori Dramski studijo (Stúdiószínpad) keretében működő pedagógiai képzés irányítója, melynek során két rendezést is vállalt, N.F.Baum: Óz, a nagy varázsló című meséjének, illetve az Alan Ford című szerzői alkotás, képregény színpadi adaptációja, a Grupa TNT körúton (na križarjenju) előadásában.
A színésznő, aki a drámapedagógia tájékán is otthonosan mozog, egy vele készített interjúban elmondta: Lendvához igen szoros szálak fűzik ma is, hiszen a kisváros amatőrszínházi közege keltette fel a színház iránti érdeklődését, ma is szívesen emlékezik vissza a Bagladi H. tanárnő által színpadra állított, János vitéz-beli szerepére az általános iskolából. Vagy Toplak Ferenc színészi társulatára, a színésztársulat tagjaira, Švarda Margitra, Szabó Ferencre, Toplak Istvánra pedig úgy emlékezik, mint akik „hivatásos színészként is megállták volna a helyüket”. A város kulturális életében pedig minden kétséget kizárólag kitörölhetetlen nyomot hagytak.
A színház iránti szerelme muraszombati gimnáziumban csak fokozódott, ahol remek alkotói légkör uralkodott, Erika Hriberšek drámai szekciójának tagjaként több darabban is szerepet kapott. Az AGRFT-re való felvételnél is nagy segítségére volt.
Irena első szerződéskötésében is fontos szerepe volt a szülőváros és családja, valamint Maribor közelsége, ami a színházi „otthonosságot” is jelentette számára. Kiváló szerepeket kínáltak neki, ugyanakkor az egyetlen színházzal büszkélkedő, az operát a balettal és drámával kapcsoló Dramában mindig is nagy volt a sürgés–forgás.
Első, még a színészképző alatti szerepére az Ifjúsági Színházban (Mladinsko gledališče) is szívesen emlékezik vissza, melyet az akkori szerb sztárrendező, Ljubiša Ristić rendezett, s melybe egy balalajka és a magyar nyelvtudása révén került be. A Missa in a-minor kultikus darabbá vált, az európai színpadokat is megjárt darab több fesztiváldíjat is begyűjtött. Hasonló fogadtatása volt a színház rockoperájában nyújtott alakításának is, melyben egy legyecskét kellett játszania, Neca Falk főlégy mellett.
Ugyancsak az akadémiai évekhez kapcsolható a Sever-díj, melyet az O. Wilde (magyar fordításban: Bunbury – avagy jó, (ha Ernst, azaz „szilárd” az ember) darabjában nyújtott alakításért kapott.
Anyaszínházához való kötődése, a bábszínházi és a Narodni domban játszott vendég-szerepekkel együtt közel 100, azaz közel 2000 előadás. A legtöbbször egy hazai szerző, Tone Partljič: Čaj za dve (Kávé kettőnek) című darabjával szerepelt, 186-szor, de a Fellini–film nyomán készült, La strada (Országúton) is nagyon a szívének csücske mind a mai napig, Bojan Labovič rendezésében. De Drago Jančar: Nagy briliáns keringője, a Goga városka adaptálójának, D.Z. Fray-nek a poétikája, de az Állatfarm és a Vágyak villamosa szerepei is mély nyomokat hagytak a színésznőben.
Legnagyobb sikerei, bár a színházban „senkinek sem vagyok múzsája”, az „akadémiai” pályatárs, dramaturg és drámaíró, Vili Ravnjak-hoz kötik, akivel hasonló színházi elképzelései vannak.
A Stúdiószínház alapítását is Ravnjakkal együtt kezdték, amelynek Irén előadója volt, s amely a ljubljanai AGRFT kicsiben, a szakosítással és az elméleti résszel.
A színház mellett a legtöbb idejét családjával, három lányával és férjével tölti, így az időigényes televíziózásra és filmre nincs ideje, bár a műfajt nagyon szereti.
- A Ljudožerci (Emberevők) színpadra állításáért Borštnik Díj a Drama, Maribori Nemzeti Színház kollektívájának, az 52. Borštnik Színházi Találkozón, 2017-ben.
- A Dnevi satire Fadila Hadžića, Satiričko kazalište Kerempuh Zagráb, külön elismerése a Večno mladi (Örökké fiatalok) szereplőinek, 2016-ban.
- Glazer plakett a kultúra területén elért eredményeiére, 2008-ban.
- Lendva Község Polgármesterének Elismerése, 2005-ben.
- A Zlata paličica fesztivál, GOML Ljubljana, díja a Snežna kraljica (Hókirálynő) című előadásban nyújtott alakításáért 2005-ben.
- A celjei Komédia-napokon, a Mester és Margarétában nyújtott alakításáért a Nemes komédiás-díja (Žlahtna komedijantka), 1999-ben.
- A Szlovén Dráma-művészek Egyesületének (Priznanje Združenja dramskih umetnikov Slovenije) a művészi teljesítményért díja 1999-ben.
- Linhart chártája az amatőr színházi és bábszínházi területen végzett pedagógiai munkájáért 1191-ben.
- Stane Sever alapítvány díja a színházi művészet diákjának legjobb színészi alkotásáért, 1983-ban.
Forrás:
- Unger, Mira. Ljudje smo zapisani minljivosti… Lindua, 2010, 4. évf.,8. sz. 16–22.
Utolsó módosítás: 2019-04-25 15:04:49