Hagymás István

Újvidéken született, majd Zentán élt, 1986-ben Lendván telepedett le. Polgári foglalkozását tekintve pszichiáter, gyakorló orvos. Fényképezéssel a 70-es évek óta foglalkozik, ezeket ötletesen – utalva fotogram jellegükre – »fény-képeknek« nevezte el. Számos kiállításon mutatta be fényképeit. Író és filmelemző, a mítoszok világa érdekli. Jelenleg Lendván él és alkot.

A debreceni egyetemi évei alatt keletkezett fotó és fényképezés iránti vonzalmat két dolog is elősegítette: egyik a fotogrammal való megismerkedés, a másik pedig már a művésszé válás útján játszott döntő szerepet. Az »őképnek« is nevezett fotogramot a véletlenek diktálták, ahogy egyik vallomásában áll: „Egy üveglapra egyetlen csepp fekete tus került, amit egy megmagyarázhatatlan mozdulattal egy másik lemezzel fedtem le. Az így keletkezett »világmindenség«, azóta is tágul. Ha jó kedvem van, előveszek közülük egyet, és rögzítem a pillanatnyi állást, s közben az az érzésem, mintha utaznék.“

A művésszé válás »isteni tudatára« ugyancsak Debrecenben, Pap Gábor Csontváry-szemináriumán döbbent rá Hagymás, amikor a küldetéstudat mikéntjéről, annak kiteljesüléséről hallgatta a mestert. S korán megértette a »minden mindennel összefügg« elmélet lényegét.

Hagymás bevallása szerint: bátor elemzőkészsége Pap Gábor magot elhintő látnoki értelmezésével és a gyűjtőmunkával vette kezdetét. Értelmezései kezdetben szerényebbek voltak, és a magyar szókincs organikus gazdagságán túl, a rokonértelmű szavak jelentésének sokaságával, összefüggésbeli erejével próbálta kimutatni, kidomborítani annak univezális, gömbölyű egész voltát. Ezek az előtanulmányok vitték el a fotózás irányába, a képi szimbólumok erdejének felfedezéséig.
Ugynacsak a pályakezdő szakaszról és a művészet iránti elkötelezettségéről, valamint a hivatásgyakorlásból kinövő művészeti kutakodásról  írja kortársa, Péter László képzőművész-: „Hagymás István (ugyanis) pszichiáter-orvosként nagyon hosszú ideje a pszichológiából ismert Rorschach-teszt ötletétől vezérelten merítkezik meg az ősi teremtő erőkben. A Rorschach-teszt egyszerű elemző eljárás, amikor egy lapra tintafoltot ejtenek, azt félbehajtják, majd a kapott képhez kapcsolódó asszociációkat vizsgálják.“ Csakhogy Hagymás a fordított utat járja, hiszen ő önmagán végzi el »saját« fényképeinek tesztelemzését, és a látványnak megfelelően kreatívan irányítja, kombinálja,végül alkotássá varázsolja a »természetfotó absztrakt képeknek is megfelelő« tükrözött montázsfotókat«.

Ily módon saját énjét, elhivatottságát is művészi  kutatás tárgyává teszi. Hiszen az alkotó lételeme maga a víz, az őstenger, melynek élettelen  fizikai erejéből születtek meg a biológiai formák.

A mitológiai csodás átváltozásról pedig ugyancsak Hagymás igazít el bennünket: „Az analógiás gondolkodás archaikus logikája szerint az ital a korsóban annak megfelelően lényegül át profán folyadékból szent nedűvé, vagy ha úgy tetszik az élet vizévé, megtartójává, italává, amilyen módon a(z Attila) korsón megjelenő motívumok, vagyis az élet növényi, állati, emberi ötvözetei is a maguk módján váltják egymást folyamatosan új valóra” – olvashatjuk egyik kitételében.

Robert Inhof a legutóbbi, Napvíz kiállítás kapcsán megjegyzi: „Hagymás kalóz módjára kincsek birokában van, amelyeket szorgosan rejteget. Ezt a kincset az »élő víz« táplálja: »Hagymás képein a víz nem rendelkezik univerzális jellemzőkkel, ezért semmivel sem osztható. Az emberi árnyékhoz hasonló tulajdonságokkal bír, mely más ember árnyékához nem igazítható... Ilyen, mesei és mitológiai  analógia alapján az árnyék és Hagymás vize között kapcsolódási pontok találhatóak. Minden ember rendelkezik ezzel a kinccsel, saját »élő vizével«, mely az életet és a belső megtisztulás képességét jelenti számára.“

Hagymás, aki kiváló elemző képességekkel is bír, eddig 4 asztrálmítoszi vonatkozásokat tartalmazó kötetet jelentetett meg a legkülönbözőbb életműveket véve elemzési alapul Fellinitől József Attiláig, a modern zenei kisérletezésektől, az autómárka-elemzésig.

Emellett az elmúlt 40 év alatt 30 önálló és száznál töb csoportos kiállításon mutatta be alkotásait a Vajdaságtól Szlovéniáig, Magyarországtól Szlovákiáig.

Forrás:

  • Bence Lajos: Képzőművészet a Muramentén: Zala Györgytől Hagymás Istvánig. In. Muratáj, 1996/1. sz. 79−83.
  • Péter László: Viszfény(l)élek. Tollrajz. (Hagymás István vízkereszt kiállításáról).  Magyar Szó, Üveggolyó mell. 2011. február 21. http://www.magyarszo.com/hu/2011_02_21/kultura_irodalom/12530/ Utolsó megnyitás: 2015. 9. 10.
  • Inhof, Robert: Sončna voda-Napvíz. Kiállítás. Galéria-Múzeum Lendava. 2014. 3. 20.−2014. 5. 13. http://www.gml.si/sl/istvan-hagymas-soncna-voda/. Utolsó megynitás: 2015. november. 5.

Utolsó módosítás: 2015-11-22 18:31:53