Király Ferenc

Király Ferenc 1936-ban született Alsólakosban. A Ljubljanai Iparművészeti Iskola elvégzése után a Képzőművészeti Akadémiára iratkozott be ugyanitt, Frančišek Smerdu szobrászművész osztályába. Később a Zágrábi Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1964-ben Frane Kršinić osztályában diplomázott. Rövid ideig képzőművészeti oktatást is vállalt, 1973-tól 20 éven keresztül vezetője volt a Lendvai Galéria és Múzeum intézményének. Önálló és csoportos kiállításainak száma meghaladja a félszázat. 2005-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki.

Húsz évig volt a lendvai Galéria–Múzeum Intézet vezetője, továbbá a Lendvai Nemzetközi Művésztelep megálmodója és művészeti vezetője. Nagyméretű faszobraival új irányt szabott képzőművészeti tevékenységének, munkássága a festőművészettől a bronzöntésig terjedt.

Wehner Tibor véleményével összhangban elmondható, hogy Király művészetét az európai szobrászat 20. századi progresszív áramlataival rokon vonások jellemzik. Mindezek mellett érdemes még kiemelni: egész életművére jellemző, hogy a művész szabadon közlekedik az absztrakt formák és a hagyományos portrészobrászat kötöttebb stílusdeterminációi között. Egyaránt közel áll hozzá a kisplasztika – ennek modernebb, festett változatait is kipróbálta –, s a monumentális, köztéri szobrok kompozíciós többletként jelentkező térbeli elhelyezése, a térben történő aktív részvétel, a „mozgás” tudománya.

Király az anyag és a stílus tekintetében is annak a szobrászati hagyománynak a közvetlen tovább folytatója és kiteljesítője, melyhez Lendva nagy szülötte, Zala György mutatta a példát.

A művész 70. születésnapjára 2006-ban a lendvai galéria által megjelentetett monográfiában a művész kifejti: nem ismer el kizárólagos stílust, illetve irányzatot. Némileg más a helyzet a motívum, illetve témák tekintetében, hiszen ahogy Kostyál László ítész kifejti: a NŐ és a nőiség egyik központi vonulatát képezi Király szobrászati kutatásainak, kísérletezéseinek. A 60-as évek végén készített Fekvő akttól igen hosszú utat tesz meg az Ülő aktfiguráig (1973) és azon túl, az 1981-es Csókig, illetve az 1990-es Ölelésig. Ami közös bennük: a téma körüljárása, kiteljesítő szándékú továbbgondolása, a nagyon is konkrét figurának a részletek felé törekvő megfogalmazása, a nőiség hol szimbolikus „torzókban”, hol nagyon is „kerek” formákban történő megjelenítése. Külön fejezetet jelent ezen az úton a 80-as és 90-es években a nőiségnek a növényi szimbolikába ágyazott utalásszerű megjelenítése, például Alma, Bimbó, Csírázás című és más művei.

A szimbolikus megközelítés egyaránt megtalálható a mitológiai és bibliai alakokban (Taurus, Szirének), valamint az eszköztárukhoz kapcsolódó, a művész által továbbgondolt műalkotásokban.

A róla szóló, rendkívül sokszínű és részletekbe menő elemzések a művész világlátásán túl, annak mai lecsapódásáig, az állandóságba vetett hitének kifejtéséig terjednek. „A társadalom mai helyzetét szinte minden fokon boncolgatják a tudósok és a szakemberek. Eredményként megszületett a káoszelmélet, de az elméletek sápadt fénye az egyén problémáit nem világítja meg. Ezt érti meg Király Ferenc, és vágja saját rendét a művészet ugyancsak kaotikus dzsungelében. Kiindulási alapja a természet, divatos kifejezéssel: a bioművészet. Őt azonban nem a manipulált környezet érdekli, hanem a tiszta eredet…. Minden jelenség. Mag–Rügy–Virág-állapot törvényének vannak alávetve a biológia, társadalom, szellem és érzelemszféra, anyag és élőlény – meghatározott belső szerkezet parancsára. Ennek engedelmeskedik plasztikája, mely nem az öröklétben hisz, hanem az állandóságban.” – írja Benedek Katalin Király Ferenc művészetéről, világlátásáról.

Lendván több köztéri szobor is a Királyi életmű részét képezi. Életnagyságú szobrai (I. István király), portréi (Primož Trubar, Zala György), mell- és fejszobrai (Vlaj Lajos, Szúnyogh Sándor, Miško Kranjec, Bellosics Bálint stb.) a kisváros minden szögletében megtalálhatók. Jelentősek a „sör városában”, Laškon készült alkotásai, közöttük a monumentális, kőben megformált Gambrinus sörkirály szoborral.