Kranjec, Miško

A muravidéki Velika Polanán (Nagypalina) született munkás-paraszt családban. A gimnázium elvégzése után szláv nyelvet és filológiát tanult, de 1934-ben abbahagyta tanulmányait. Ezentúl az írásnak és az újságírói pályának szenteli minden idejét. A keresztény szocialista ideológiából kiábrándulva a kommunista eszmeiséggel barátkozik. 1934-35-ig Alsólendván a Ljudska pravica (Népjog) lapot szerkeszti. A 30-as években több novellát, elbeszélést és regényt is ír, melyekkel a „szociális realizmus” legfőbb megalapozójaként és később képviselőjeként lépett elő. 1941-ben a Népfelszabadító Háború (NFH) aktivistája lett, 1944-ben pedig csatlakozott a partizánmozgalomhoz. A második világháború után több jelentős tisztséget is betöltött: a Ljudska pravica szerkesztőségének tagja, a Cankar-kiadó és a Ljubljanski dnevnik igazgatója, az Obzornik szerkesztője. 1953 után a ZAZU (Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia) tagja. Írói és a kultúra szolgálatában végzett tevékenységéért Prešeren- és AVNOJ-díjjal is kitüntették. Kranjec 2. vh. előtti epikai művei tematikailag a Muravidékhez kötődnek, ezt követőleg más vidékek helyzete (pl. Ljubljana és környéke, Gorenjsko, a NFH területi változatai stb.), a szlovén nép élete foglalkoztatja. Bár egyfajta lírai vonás mindig is felfedezhető epikájában, szívesen vállal fel nagyregény-témákat, fajsúlyos írói feladatokat. Egyik ilyen a 4 részesre tervezett, az NFH Za svetlimi obzorji (Világos horizontok mögött), amely befejezetlen maradt, de még így is a szlovén népfelszabadító háború legtekintélyesebb feldolgozása. A Muravidéknek két trilógiát is szentelt, ezek címe: Povesti o oblasti (Mese a hatalomról) és Rdeči gardist (Vörösgárdista). Kranjec az 50 kiadott művével a szlovén irodalom legtermékenyebb alkotója. Bár életének java részét városi környezetben éli le, sohasem tudott városi ember lelkületében megfürödni, minduntalan visszavágyott a kibocsátó közösségbe, a Mura füzeseinek emberibb világába, mely az emberi gazdagság legfőbb forrását is jelentette számára. Szociális és vidéki determinizmusával is mindvégig tisztában volt. Ivan Potrč írótárs szerint: Kranjec a szlovén irodalomba a Muravidéket és a tavaszt hozta el. Emberi alakjait szinte megszámlálni is képtelenség. A felbecsülhetetlen értékű hagyományt, melyet reánk bízott az „emberségesség” fogalmával lehetne legtisztábban jelölni. Tone Partljič pedig ekképpen értékelte írásművészetét: Miško Kranjec egész életében egyetlen könyvet írt, a jó emberekről szóló mesét. A háború előtt megjelentek közül az Os življenje (Élettengely), a Kapitanovi (Kapitánék), Do zadnjih meja (Végső határokig), Povest o dobrih ljudeh (Mese a jó emberekről), a háború utániak közül, melyekben szuggesztív erővel jeleníti meg a szülőföldjét és a Mura-menti tájat a Mladost v močvirju (Fiatal évek mocsárban), Strici so mi povedali (Bátyáim mesélték). A Mura hullámain című elbeszéléseket tartalmazó kötetét az Európa Könyvkiadó adta ki 1978–ban.