Varga József

Varga József tanár, nyelvész, költő, író 1930-ban született a horvátországi Verőcén (ma: Virovitica). Az elemi iskolát Göntérházán, a tanítóképzőt Muraszombatban végezte. Több muravidéki általános és középiskolában tanított. 1966-ban szerzett főiskolai oklevelet magyar nyelvből és irodalomból az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Tanár oklevelet 1976-ban szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol 1986-ban doktori vizsgát tett.

1980-tól nyugdíjba vonulásáig a Maribori Pedagógiai Kar Magyar Nyelv és Irodalom Intézetének tanszékvezető tanára volt.

A Tavaszvárás nemzedék tagja versekkel és elbeszélésekkel kezdte pályáját. Ezt a hagyományt később is folytatta kiteljesítve a gyermekeknek írt versekkel, mesékkel, ifjúsági regénnyel. Verseiben a magyarságféltés és a nyelv iránti hűség parancsa szólal meg elemi erővel. Elbeszéléseiben a paraszti hiedelemvilág, valamint a háború okozta traumák kapnak hangot. Ezek később a nehéz „tudatformáló” történelmi időszakok tapasztalataival egészülnek ki.

Már a Tavaszvárás írói, közöttük Varga olyan verseket ír, mely szinte programszerűen hirdeti a hűség és a helytállás igényét és szükségét. A meddig magyar a magyar?! A Vallomás vagy éppen a Rendületlenül párjának is beillő Most… a magyarság-versek legtisztább hagyományából építkezik, a megmaradás parancsát szólaltatja meg. Vagy a Nem mindegyben a Szózat (Vörösmarty) költőjének komolyságával hirdeti: „Sorsod ideköt – nem tagadhatod! / magad, hited, fajod/ el nem adhatod!

Újabb költészetében is gyakran találkozunk a szentenciaszerűen kinyilvánított magyarságőrzés fontosságát hangsúlyozó vers-megnyilatkozásokkal, így például a Mag–Szó–Álom című kötetben (2001). A Sorvadó népem prózakötetének méltatója (Molnár Z.) írja: „ …Varga József elbeszéléskötete szigorú őszinteséggel néz szembe szűkebb és tágabb környezete hibáival, ellentmondásaival… Mindezzel egyszersmind azt is példázza, hogy eddig méltánytalanul emlegették az epikát a muravidéki magyar szépirodalom kevésbé művelt ágaként…”

Külön figyelmet érdemelnek azok az elbeszélések, – áll egy másik méltatásban – amelyekben gyertyásokat, lucféreket és más mitologikus alakokat szerepeltet az író, melyek gyermekkora mesevilágának élő hagyományát képezik. A szociális érzékenység és az élmény közvetlen jelenléte az atmoszférateremtés hitelét is befolyásolja, stiláris többlethordozóként jelenik meg az olyan novellákban, karcolatokban, mint a Kata, Kata, becsaptál, az Egy szem füge vagy a Mindennapi kenyerünk.

A Tudatformáló idők(2006) kötetet a muravidéki kisebbségi magyarság megpróbáltatásokkal teli három évtizedét (1920-1950-ig) „a hetési kisember életén keresztül mutatja be úgy, hogy abban benne van a Kárpát-medencei kisebbségi lét minden nyomorúsága. Az igazat adja, nem csak a valódit – s ez az írói-művészi többlet ott van Varga József életképeiben” (Arday L.).

A Létforgá/c/sokban, illetve a 2000 után kiadott/írott novelláiban már nem is annyira a történelem, mint inkább a jelen problémái foglalkoztatják. Az írói fikció, amit a „A lendvai vár kapitánya” szövegében megszoktunk, sőt, etikai tanítási szándékú kitételeit (pl. az összefogás szükségszerűségéről, mindent legyőző erejéről, társadalmi szinten) itt a falusi élet és a hagyományos családviszony felbomlásából származó problémák ábrázolására cseréli fel.

„Varga József nem hiheti el – s olvasóinak is azt sugározza, mi se higgyük el –, hogy ez a korszerű életforma. Együtt kell kérdeznünk: korszerű lehet az, ami tönkretesz? Évezredes hagyományokat, szétbont családi kötelékeket, megmérgez emberi kapcsolatokat?” – írja újabb prózájáról Laczkó András.

Hangjátékait (Egyfelvonásos drámai játékok), a szlovéniai kétnyelvű oktatásról írott korabéli tanulmányait és a pálya- és írótársakról írott recenzióit (Esszék könyvekről) a Nap-kiadó jelentette meg 2010-ben.